A falvak esélyei

A falusi turizmushoz nem feltétlenül szükséges egyedülálló látványosság és a vendégfogadás szervezéséhez sem kell búcsújáró helynek lenni. Persze nem árt, ha a falu fel tud mutatni valami különlegességet, amellyel ajánlatainak egyedi jelleget tud kölcsönözni, de ennek hiánya nem kizáró ok - a nem létező természetes vagy épített vonzerő pótolható vendégszeretettel, a vendéggel való foglalkozással. Hiszen mit is kíván a vendég?

1. Egészséges környezetet és szép tájat;

2. Minőségi szállást (felszereltség, kiszolgálás);

3. Vendégszerető fogadtatást a helyi lakosok részéről;

4. Ápolt faluképet, nyugalmat;

5. Kiegyensúlyozott ár-szolgáltatás arányt;

6. Minőséget az étkeztetésben (pl. helyi ételkülönlegességeket);

7. A szabadidős és sportfelszerelések jó állapotát, minőségét.

Ezek egyike sem olyan elvárás, amelyiknek ne tudna megfelelni megyénk bármely települése... Ehhez elsősorban az kell, hogy az önkormányzat szót tudjon érteni a helyi vállalkozókkal és viszont; hogy sikerüljön kialakítani a faluban egy aktív magot - turisztikai egyesületet -, amely maga mögé állítja mindazokat, akiknek szerepe van vagy lehet a vendégfogadásban, a programkínálat színesítésében. Vannak persze a falusi turizmusban ún. helyzeti előnyt kölcsönző tényezők.

Nagyobb eséllyel remélhet vendégeket az a falu, amely meg tudta őrizni a helyi népi építészet hagyományait, az épületek harmonizálnak egymással az utcákban, azaz az összbenyomás egységes falusi képet tükröz.

Előnyt jelentenek a jó táji adottságok, az erdők, rétek, folyó- vagy más vízpartok közelsége, az érintetlen természet. Ugyancsak hasznos, ha a faluban vagy a környéken bemutatható népi mesterség vagy kézműipar található. Nem lebecsülendő előny a városokhoz mérten jó közbiztonság és minimális balesetveszély.

Az önkormányzat és a turisztikai egyesület közös erőfeszítései révén a faluban és a környéken kiránduló útvonalak jelölhetők ki, ezek mentén ülő- és fekvőalkalmatosságok telepíthetők, grillező és szalonnasütő helyek alakíthatók ki, gyermekjátszó berendezéseket helyezhetők el. A turisták általában díjazni szokták a „tömegközlekedés" sajátos, városokra nem jellemző megoldásait, mint a csézát, a lovas kocsit vagy akár magát a kerékpárt.

Vonzerőnek és programnak egyaránt beválik, ha a vendégek jelen lehetnek a paraszti munkánál, sőt kivehetik belőle a részüket. Bármilyen furcsa, de megfelelő „tálalás" esetén a vendég fizet azért, hogy dolgozhasson, hogy állatokat gondozzon, vagy éppen földet műveljen, rétet kaszáljon ahelyett, hogy munkabért várna el cserébe.

Nincs univerzális falusi turizmus! Profilt kell választani és ehhez igazodva ki kell alakítani valamilyen arculatot, idegen szóval élve image-t. A profil megválasztása az adottságoktól és a potenciális kereslettől függ. Ezen a ponton találkoz(hat)nak az egyéni megélhetési törekvések a falvak terület- és településfejlesztési elképzeléseivel, így jó esetben a mérnöki-műszaki elgondolások ötvöződnek a vállalkozási igényekkel. A „randevú" akkor sikeres, ha az érintettek belátják, hogy érdemi döntések előtt nem árt a piacot egy kissé tanulmányozni, és a már kialakított piaci ajánlatoknál az értékesítési rendszer működtetése legalább olyan fontos, mint maguknak az ajánlatoknak az összeállítása és csomagba foglalása.

A helyi, vagy még inkább kistérségi turisztikai egyesület révén megoldható az érintettek összefogása, valamint az, hogy szezononként regionálisan tipikus programokat állítsanak össze és ezek ismertetőit eljuttassák a nagyobb utazásszervezőkhöz. A turisztikai egyesület tőlünk nyugatra fekvő, falusi turizmusban nagyobb tapasztalatokkal rendelkező országokban is jól bevált eszköz a piaci jelenlét szervezésére és hatékonyságának növelésére, egyúttal a településfejlesztési önkormányzati, vállalkozói és lakossági igények összehangolására. Éppen ezért a falusi turizmus fejlesztése kapcsán nem árt tisztázni az önkormányzatok kötelezettségeit és felelősségét, valamint azt, hogy mi várható el a vállalkozói szférától és magától a lakosságtól.

Hany Istók (Tőke Péter rajza)