Fontos tudni, hogy a gazdasági hasznosítás mellett miként óvható meg az erdők élővilága

Az erdei biodiverzitás kulcsfontosságú környezeti tényezőit vizsgálták az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói, akik arra keresték a választ, hogy miként lehet a gazdasági hasznosítás mellett is minél inkább megóvni az erdők élővilágát. A kutatás legfrissebb eredményeit összefoglaló tanulmány a Science of the Total Environment című folyóiratban jelent meg – közölte az ELKH.

Mint a közleményben hangsúlyozzák, a Föld szárazföldi területeinek biológiai sokféleségét jelentős részben az erdei életközösségek adják. Mivel Európa erdeinek biológiai sokfélesége is gyors ütemben és folyamatosan csökken, sürgető feladat ennek a trendnek a megállítása.

„Ehhez első lépésként fel kell tárnunk, hogy melyek azok a kulcstényezők az erdőkben, amelyek megőrzése létfontosságú a különböző élőlények számára. Következő lépésként a cél olyan fenntartható erdőművelési rendszerek kidolgozása, amelyek a gazdálkodási folyamat minden fázisa során képesek biztosítani a fenntarthatósági követelmények érvényesülését és a természetes struktúrák megmaradását” – idézik Tinya Flórát, az ÖK tudományos munkatársát.

A kutatás helyszínén, az Őrségi Nemzeti Parkban a hagyományos tájhasználat következtében viszonylag kis területen belül, tehát hasonló klimatikus körülmények között, igen változatos szerkezetű és fafaj-összetételű erdők maradtak fenn. Ezek közül jelöltek ki a kutatók 35 erdőállományt, ahol felmérték az erdők tulajdonságainak széles skáláját, és adatokat gyűjtöttek az erdei élővilágról.

A kutatók a lágyszárú aljnövényzetről, a fák újulatáról (az erdőben természetes úton magról kikelt, vagy sarj eredetű facsemeték), mohákról, zuzmókról, gombákról és különböző ízeltlábúcsoportokról, valamint madarakról is gyűjtöttek adatokat. Emellett annak feltárására, hogy mi befolyásolja ezeknek az élőlénycsoportoknak a fajgazdagságát és összetételét, részletes felméréseket végeztek a kijelölt erdők faállományának szerkezetéről és fajösszetételéről. Vizsgálták továbbá az erdő alján uralkodó mikroklimatikus viszonyokat, az avar és a talaj fizikai és kémiai jellemzőit, valamint az erdőállományok táji környezetét és múltbeli tájhasználatát.

Az ökológusok megállapították, hogy az erdei biodiverzitás szempontjából a legmeghatározóbb tényező az erdőállomány egyes szerkezeti elemeinek, így például a cserjeszintnek, illetve a holtfának a jelenléte.

„A konvencionális erdőgazdálkodás során a cserjéket és a holtfákat sokszor eltávolítják az erdőből, de a tudományos eredmények azt bizonyítják, hogy ezeknek az elemeknek a visszahagyása jelentősen megnöveli az erdei életközösségek sokféleségét” – mutattak rá a kutatók.

A madarak számára például a cserjeszint búvó-, fészkelő- és táplálkozóhelyül szolgál, a pókok számára növeli a hálószövésre alkalmas strukturális elemek számát, az általa biztosított hűvös-párás környezet pedig kedvező élőhelyet nyújt a különféle gombák, mohák és zuzmók számára.

A holtfákhoz igen gazdag lebontó gombaközösségek kapcsolódnak, emellett bogarak és más rovarok sokaságának nyújtanak élő- és táplálkozóhelyet. Ezek a holtfában élő ízeltlábúak aztán más élőlények – rovarok, madarak, kisemlősök – számára szolgálnak táplálékul. Az álló holtfák odvaiban számos madár és denevér talál búvó- és szaporodóhelyre. A kutatók szerint ugyanígy a különlegesen nagy méretű, szabálytalan alakú és ezáltal változatos élőhelyeket nyújtó fák megőrzése is kulcsfontosságú.

Számos élőlény számára bizonyult még meghatározónak a térben változatos, de zömében hűvös, párás, kiegyenlített erdei mikroklíma megléte a zárt lombsátrat itt-ott megtörő kisebb, fényes foltokkal. Ezekben a fény- vagy melegigényesebb növények és állatok is megtalálják életfeltételeiket. Emellett azt is megállapították, hogy a fafajokban gazdag erdőkben számos élőlénycsoport nagyobb fajgazdagsággal fordul elő.

„Eredményeink alapján az erdei életközösségek számára csupa olyan tényező bizonyult kulcsfontosságúnak, amelyek megőrzéséért az erdőgazdálkodók sokat tehetnek” – hívta fel a figyelmet Tinya Flóra.

„Az elegyfafajok, cserjék, holtfák, nagyméretű vagy szabálytalan fák a konvencionális vágásos gazdálkodás során is visszahagyhatók az erdő egyes részeiben, így lokálisan képesek menedékül szolgálni számos élőlény számára. Az erdők hűvös, párás, de finom térléptékben változatos mikroklímájának hosszú távú biztosítására azonban a folyamatos erdőborítást fenntartó, úgynevezett örökerdő-üzemmód lehet a legalkalmasabb. Ennek során egyszerre mindig csak kis területen, foltokban történik a faegyedek eltávolítása, nem keletkezik nagy kiterjedésű, fátlan vágásterület. Ily módon az erdei viszonyok a teljes gazdálkodási ciklus alatt fennmaradnak, és a faanyagtermelés mellett is biztosítható az erdei életközösségek megőrzése” – írták az ökológusok.

Borítókép: illusztráció