2021.02.06. 09:12
Egyre nyugatabbra költöznek az aranysakálok
A külsőre a farkashoz, de tulajdonságaiban inkább a rókához hasonlító ragadozó Délkelet-Európa felől hódítja meg szépen lassan az egész kontinenst.
Wild dog behavior scene in nature. Mountain animal in the habitat. Golden jackal, Canis aureus, feeding scene on meadow, Madzharovo, Eastern Rhodopes, Bulgaria. Wildlife from Balkan.
Forrás: Shutterstock
Fotó: Ondrej Prosicky
Újabb franciaországi megyében, ezúttal az ország nyugati részén lévő Deux-Sevres-ben észleltek egy aranysakált, megerősítve, hogy a faj egyre nyugatabbra veti meg a lábát.
Deux-Sevres megye és a Francia Biodiverzitási Hivatal (OFB) keddi közlése szerint a közepes termetű ragadozót egy kameracsapda vette fel december 31-én Clussais-la-Pommeraie településen. Nemzetközi szakértők megerősítették, hogy a felvételen egy aranysakál (Canis aureus) látható.
Az OFB szerint az aranysakál testtömege 7-17 kilogramm, marmagassága 45-50 centiméter között mozog. Magasabb mint egy róka, de a farka rövidebb és kevésbé lompos.
„A megjelenése, a bundája kicsit közelebb áll a farkaséhoz, de a viselkedése, a táplálkozása inkább a rókáéhoz közelít” – magyarázta Yoan Bressan, a hivatal szakértője.
„Dögevő és opportunista ragadozó, akárcsak a róka, amely önállóan is képes elejteni kisebb zsákmányállatokat. Inkább elszigetelten vagy párban él, és nem falkában, mint a farkas” – tette hozzá a kis és közepes termetű ragadozók specialistája. Bressan szerint az aranysakál csak igen kivételes helyzetekben jelent fenyegetést a nyájakra, egy birka ugyanis már túl nagy zsákmány számára.
Az aranysakál történelmi elterjedési területe Ázsiától Délkelet-Európáig terjedt, ám nagyjából 50 évvel ezelőtt a Balkán-félszigettől egyre északabbra és nyugatabbra kezdte megvetni a lábát.
A kelet-franciaországi Felső-Savoya megyében eddig három alkalommal, 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben, az ország déli részében lévő Bouches-du-Rhone-ban pedig 2020 végén láttak egy-egy példányt. Az OFB szerint a Deux-Sevres megyei észleléssel együtt ezek „az eddig ismert legnyugatibb felbukkanási pontjai” a fajnak.
