A gombák tudnak „beszélni” – állítja egy új kutatás

Bár az erdei alomban bújó, vagy a fákból kihajtó gombák csendes és magányos élőlények benyomását keltik, Adamatzky új tanulmánya szerint azonban nagyon is kommunikálnak egymással.

Mint a The Guardian írja az angol tudós Royal Society Open Science-ben megjelent tanulmánya alapján:
a gombák által kibocsátott elektromos impulzusok hasonlóak az emberi nyelvhez.Olyan mintákat azonosított ugyanis az angol professzor a gombák egymásnak küldött elektromos jeleinek matematikai elemzésével, amelyek rendkívül meglepő szerkezeti hasonlóságot mutatnak az emberi beszédével.

Korábbi kutatások szerint a gombák elektromos impulzusaikat hosszú, földalatti fonalas struktúrákon, úgynevezett hifákon keresztül vezetik – hasonlóan ahhoz, ahogyan az idegsejtek az emberekben továbbítják az információkat.

Még azt is kimutatták, hogy ezeknek az impulzusoknak a „tüzelési sebessége” megnő, mikor a faemésztő gombák hifái fadarabokkal érintkeznek. Ami legalábbis felveti annak lehetőségét, hogy a gombák ezt az elektromos „nyelvet” használják arra, hogy információt osszanak meg táplálékról vagy sérülésről távoli részeikkel, vagy a hifákkal összekapcsolt partnereikkel, például a fákkal.
De vajon van-e valami közös ezekben az elektromos aktivitásvonalakban az emberi nyelvvel?Adamatzky professzor a laboratóriumában négy gombafaj – az enoki, a hasított kopoltyú, a szellem és a hernyógomba – által generált elektromos tüskék mintázatát elemezte. Az adatokhoz úgy jutott, hogy apró mikroelektródákat helyezett a hifafonalakkal behálózott rétegekbe.

„Nem tudhatjuk biztosan, van-e közvetlen kapcsolat a gombák tüskés mintázata és az emberi beszéd között. Lehetséges, hogy nem” – mondta Adamatzky. – „Másfelől viszont sok-sok hasonlóságot lehet találni az információfeldolgozásban.”

Kutatásában megállapítja, hogy a tüskék aktivitásai akár 50 szóból álló szókészletekre hasonlítottak, és hogy ezeknek a „gombai szóhosszúságoknak” az eloszlása megegyezik az emberi nyelvek szavainak hosszúságával.

A hasadt kopoltyúgombák – amelyek rothadó fán nőnek, s termőtesteik szorosan egymás mellett elhelyezkedő korallok fodrozódó hullámaira hasonlítanak – generálták a legbonyolultabb „mondatokat”.

Adamatzky meglátása szerint ezeknek az elektromos hullámoknak a legvalószínűbb oka, hogy így tartják fenn a gombák a közösségüket, miként a farkasüvöltés a falka összetartozását erősíti. Vagy, hogy a felfedezett forrásokat jelentsék a gombaközösség más részeinek.

Bármit is jelentsenek ezek a „tüskés események”, úgy tűnik, nem véletlenszerűek.

Egyes tudósok azért több bizonyítékot szeretnének látni, mielőtt hajlandóak lennének elfogadni mindezt nyelvi formaként. Korábban másfajta pulzáló viselkedést is feljegyeztek már gombahálózatokban, például pulzáló tápanyagszállítást. Ez utóbbit valószínűleg a gombák táplálék után kutató ritmikus növekedése okozza.

„Ez az új tanulmány az elektromos jelekben ritmikus mintázatokat észlel, hasonló frekvenciájúakat, mint az általunk azonosított tápanyagpulzusok” – mondta Dan Bebber, az Exeteri Egyetem biotudományi docense, a Brit Mikológiai Társaság gombabiológiai kutatási bizottságának tagja.

„Bár izgalmas felfedezés, de azért nyelvként való értelmezése egyelőre túlzásnak tűnik. Még sok kutatásra és a hipotézisek további tesztelésére van szükség, mielőtt a Google Fordítóba felvennénk a gombanyelvet is.”