Balatoni ár

Jó kis vita bontakozott ki nemrégiben arról, mi a jobb: a Balaton vagy a tengerpart. Ezt mondjuk minden évben előveszik így uborka- és hőségszezonban. Még a nyár elején írtam egy álláspontot hasonló címmel a balatoni árakról. Most, hogy benne járunk a szezonban, újból érdemes elővenni a témát, lapunk is közölt riportot a Balatonról, meg ugye magam is eltöltöttem némi időt a partján mostanában, így sok ezer forintnak mondtam búcsút, de legalább tapasztalatok birtokában nyilatkozhatok. Kezdjük azzal, hogy ma már minden drága, ennek fényében pedig egy kis idő a Balatonnál nem is tűnik olyan borzalmasan soknak. Egy hét Horvátország vagy Olaszország egy négytagú családnak bizony egymillió forint körül van. Az olasz tengerparton öt euróért vettek ismerőseim a gyermeknek egy egyszerű, mezei fánkot, olyat, amit a boltban 199 forintért árulnak. Csak a leutazás majdnem százezer forint üzemanyaggal, autópályadíjjal, netán kompköltséggel. A lángos a Balatonnál kétezerért sok? Máshol is ennyi, Budapesten vagy a győri piacon is. A tóparti vendéglátósok egyébként azt mondták, másfél hete kezdődött a szezon, tehát van hat hetük arra, hogy megszedjék magukat, de az is igaz, olyan magyar ember még nem született, aki nem panaszkodott volna egy kicsinyt. És olyan büfésről is tudok, aki a nyarat végigdolgozza keményen, de a másik három évszakban bizony inkább csak pihenget, abból él, amit májustól őszig összeszedett. Igaz, hogy több olyanról is, aki csődbe jutott az elmúlt években, otthagyta az egészet, mert nem bírta idegekkel, pénzzel. A Balaton a miénk, akár egy fél napra is le lehet ugrani fürödni egyet, ellentétben a messzi tengerparttal. Hát még ha minden vonat klímás és pontos lenne... Akkor aztán egy szavam sem volna.