Kitartás

Az elmúlt napokban többször szembesültem a kitartás fogalmával, és elgondolkodtam azon, hogy ez vajon mit is jelent pontosan. A kitartás az értelmező szótár szerint: Azon képességünk, amelynek segítségével képesek vagyunk hosszabb időn keresztül tevékenykedni egy bizonyos cél érdekében. És ez mennyire igaz! 

Muszáj, hogy egy kitűzött cél lebegjen előttünk, hogy legyen elegendő motivációnk az elérés érdekében. A közelmúltban történt, hogy a barátnőmmel elindultunk a több mint harminc kilométeres doni teljesítménytúrán, amelynek több kilépési pontja is volt. 

Eredetileg azt terveztük, hogy pár kilométer megtétele után kiszállunk, hiszen a fittségünk ezt indokolta volna, viszont annyira lelkesek voltunk és olyan jól éreztük magunkat, hogy egy újabb teljesítendő célt, a jól hangzó húsz kilométert tűztük ki magunk elé. Egy darabig nem is volt probléma, de a 15. kilométer megtétele után már nagyon fájt a lábam, alig bírtam lépni. Összeszorított fogakkal meneteltem tovább, igaz, lényegesen lassabban, mint ahogy haladtunk az elején. Akkor és ott úgy éreztem, hogy soha nem érjük el a kitűzött célt, de nem akartam feladni és a barátnőmet sem szerettem volna hátráltatni, hiszen megígértem, hogy elmegyünk az ellenőrző pontig. Nem akartam szégyent vallani, megvolt a kellő motivációm ahhoz, hogy teljesítsem. Bármennyire is fájt, bármennyire nehéz volt is, végül csak eljutottunk odáig. 

Büszke voltam magunkra, a teljesítményünkre és a beérkezéskor a fájdalom ellenére is boldog voltam, hogy megcsináltuk. Akkor jöttem rá, hogy a kitartás képessége alapvetően a személyiségünkből fakad és leginkább fejben dől el.