Hétköznapi és könnyed, tavaszi fricska :)

Azt se gondolom végig milyen a világ, mert hamar ráeszmélnék, hogy elveszette normális tempóját.

De jól érzem magam. Lófrálni, sétálni, ha úgy tetszik, kutya láb mellett, és senkire nem haragudni és pontosan tudni valamit valakiről. Így aztán korán kelek és későn fekszem, az álmok miatt. Már kész is a nekrológom, nem izgat fel, amitől undorodom.
Por, légydöngés, betűk mosolya, akasztott kabát, pult, bögre két kézre fogva úgy estefelé, vasárnap. A fákkal is jól elvagyok mostanában. Nézem őket a kertben, nem teremnek csak nőnek, mert tavasszal szeretnek nőni.
Na? Ugye mennyivel jobb ebben az április melegben inkább a kert diófája alatt ücsörögni, jót érezni és magunkba tömni nyolcvan deka felturbózott epret?

Épp írok az árnyékban, hogy itt minden jó, az idő is, olyan, mintha semmi nem lenne. A tüzesvíz csillapítja a lázat, amit szerintem kis bennszülöttek terjesztettek, és egyfolytában veregették a vállam, ekkor hittem el, hogy végre tavasz van és nem lázálom... :)

Nem, nem vették el a hitem, továbbra is azt gondolom, olyan országban élek, ahol demokráciának kell lennie, ha csokornyakkendős bohócok, magyar zászlóval rohangáló vandálok vagy sípoló macskakövek hullnak is az égből. Csak ez a tipikus magyar hozzáállás ne lenne, ez a normák nélküli tingli-tanglizás. Eljött az idő, hogy egy közös csoportterápiára menjenek miniszterek, államtitkárok és a holdudvar.

Ahol aztán kiderül, mindenben nagyon jók, csak gyávák...