Bronzérmet szereztek férfi pólósaink

Az utolsó napra már nem változtattak a mesterek a formulán, megtartották a több mezőnyjátékost a kispadon, úgyhogy a két veterán, a 41 esztendős Daniel López Pinedo, illetve a 37 éves Nagy Viktor tempózott a gólvonalra – alighanem utolsó olimpiai és talán válogatott mérkőzésére is, a többiről ne is beszéljünk... –, a cseréjük felült a lelátóra.

Viszont mindenki más ment a vízbe: eddig ugyan inkább az volt a szabály, hogy csak a kezdő hetes ugorhat be a ráúszás előtt, most tucatnyian vetődtek a habokba, a mieink össze is álltak egy hangos csatakiáltásra.

Persze erről még a spanyol válogatott nem lett gyengébb, sőt, a negyed- és az elődöntő nagyjából egy-egy negyedét leszámítva szinte végig tökéletesen pólózó csapat elvitte a labdát, és kétszer is vezetett az első negyedben, amely csakis emberelőnyös találatokat hozott, kettő-kettő szimplát és egy-egy kettőst (3–3).

Ugyanígy ikszre álltunk félidőben is, miután folytatódott a kiállítások eszetlen osztogatása: két negyed után a mezőny kétharmadának volt személyi hibája, négynek kettő is, szóval, nagyjából úgy haladtunk, hogy a végén majd az játszik, aki marad. A kispadon éppenséggel megfogyatkoztunk, mert a spanyolok negyedik találatát feltehetőleg két méteren belül posztolva szerezte Miguel de Toro, amit a mieink nyilván reklamáltak, a spori megítélésre szerint Németh Zsolt másodedző olyannyira hevesen, hogy piros lapot adott neki. Ezért aztán Mátéfalvy Csaba kapusedző vette át a statisztikázás feladatkörét, amúgy hömpölygött tovább a rangadó (5–5).

A harmadik igazán góldúsan alakult: egyetlen találat született, az is fórból és megpattanóból – de legalább mi szereztük (6–5). Egyébként a partról igyekeztek szorosan tartani az állást, a nyakunkba varrtak kiállításokat – úgyhogy bekkelt már a portás bácsi is –, kontrákat, kivideózták Angyal Dániel kapufás ejtését, ám nem adták meg, szóval, idegtépően alakult a meccs, de át végülis az éremért ment, mitől lett volna nyugalmas?!

Vámos Márton két gólt is szerzett kulcspillanatokban (Fotó: Mirkó István)

Kis higgadtságot a mesterek igyekeztek ráerőltetni a játékosaikra, a záró negyed közepe felé mindketten kikérték az idejüket egy-egy fór előtt, csak mi be is lőttük, pontosabban Vámos Márton szétbombázta a kaput, először ékelve kétgólnyi különbséget a felek közé (7–5).

Ráadásul közben szenzációsan ment a védekezés, sokasodtak a blokkok, Nagy Viktor is kapkodta le a labdákat, amiket meg nem, azt az embereink szorításában a kapufára bikázták a spanyolok, akik már kockáztattak is, de az üres kapuval ismét mi jártunk jobban: Magyari Alda tegnap egész pályás gólja után Varga Dénes csak harmadpályásat tett hozzá (9–6)!

Idegesítenio persze maradtak a bírók, akik egymásután pontozták ki az embereinket, az utolsó két percre egyetlenc cserénk maradt. Csakhogy találatot az utolsó 16 perc 53 másodeprcben nem kaptunk, így pedig lehet olimpiai érmet szerezni.

A Szerbia–Görögország döntő magyar idő szerint 9.30-kor kezdődik.

TOKIÓ 2020

FÉRFI VÍZILABDA, BRONZMECCS

MAGYARORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 9–5 (3–3, 2–2, 1–0, 3–0)

Tokió, zárt kapuk mögött. V: Vojvogyin (orosz), Sztavridisz (görög)

MAGYARORSZÁG: NAGY V. – MANHERCZ 1, Jansik Sz. 1, Varga Dénes 1, Mezei, VÁMOS 2, Zalánki 1.

Csere: ANGYAL 1, Hárai 1, HOSNYÁNSZKY 1, Pásztor, Erdélyi

Szövetségi kapitány: Märcz Tamás

SPANYOLORSZÁG: LÓPEZ PINEDO – Granados, Perrone 1, MUNARRÍZ 2, DE TORO 1, Famera, Larumbe.

Csere: Mallarach, Sanahuja, TAHULL 1, Bustos, F. Fernández

Szövetségi kapitány: David Martín

Gól – emberelőnyből: 4/4, ill. 11/4

Gól – kettős emberelőnyből: 2/2, ill. 3/1

Kipontozódott: Zalánki (25. p.), Hosnyánszky (27. p.), Pásztor (29. p.), Varga Dénes