A hét embere: Jótékony célra ajánlotta fel jutalmát dr. Czumbil Norbert, csornai főorvos

– Közösségi oldalán azt írta: kö­szöni mindenkinek, aki hozzásegítette, hogy a Magyar Tudományos Akadémián megszólalhatott. Mit mondott a díj átvételekor? 
– Arról beszéltem, hogy a rendelőm ajtaján találtam annak idején egy értesítést, hogy jelöltek a díjra. Aztán azt is elmondtam, hogy versenyző szellem lévén szerettem volna megnyerni a szavazást. Bíztam a sikerben, hiszen megfelelek az online tér egyik fontos feltételének: nagyon sokan ismernek, így sok helyre eljutott a jelölés híre. Csornán élek és dolgozom, illetve rendelek Pápán is. Dolgoztam Sopronban, meg­fordultam Győrben, Kapuváron. És persze a szülőföldem, Erdély is mellém állt. Azért is szerettem volna még nyerni, mert tudtam, hogy pénzjutalom jár a kitüntetés mellé. Azt viszont nagyon szerettem volna odaadni másoknak. 
– Az eredményhirdetés pillanatában el is mondta, hogy jótékony célra ajánlja fel a pénzt. 
– Ez természetes volt, hiszen nem a pénzért versenyeztem. Olyan csoportokat, intézményeket választottam, melyekről tudom, hogy hatékonyan képesek segíteni. A csornai és a pápai egyházközségi karitászcsoportok kapnak egy-egy részt, illetve az oktatást akartam támogatni. Így a csornai Rákóczi-iskolának, és egykori iskolámnak, a nagykárolyi Kalazanci Szent József-középiskolának utalom át a másik felét. Rajtam kívül a betegeim is örültek, úgy veszem észre. Legalábbis a negyven százalékuk ma is azzal kezdi, hogy gratulál. 

– Ez talán az igazi elismerés. 
– Igen, valóban az. Egy közösség összefogásának kö­szönhetem és köszönöm is. 
– Gondolom, ez egy mérföldkő az orvosi pályán, de hogy került erre a pályára? Úgy tudom, a családban nem volt elvárás a felsőfokú végzettség. 
– Szatmár megyében, Kaplony községben nőttem fel. Kevés tanulással jó eredményt értem el az általános iskolában, és az osztályfőnököm javaslatára az akkor induló nagykárolyi Kalazanci Szent József katolikus iskolában tanultam. Ott dönteni kellett, merre tovább. Ma sem tudom, miért, az orvosi egyetemet választottam, így talán véletlenül kerültem a pályára, de nem bántam meg. 
– 2002-ben szerezte meg a diplomát Marosvásárhelyen, aztán rögtön, már a feleségével együtt Magyarországra költöztek. 
– Évfolyamunk hatvan százaléka itt kereste a boldogulást. Akkoriban az erdélyi orvostanhallgatóknak nehéz dolguk volt a gyakorlatban, mivel románul küzdöttünk egy olyan rendszerrel, ami nem támogatott semmit, ami magyar. Szakvizsgát tenni sem volt egyszerű. Magyarországon viszont voltak orvosi állások és lehetőségek a pályakezdőknek is. Így kerültünk Csornára. 
– A neurológia az a szakterület, amelyik a testi fájdalmakat és a lélek betegségeit is orvosolja. 
– A hozzánk fordulók panaszainak általában nincs testi bizonyítéka, azt kell elhinnem, abból kell kiindulnom, amit a beteg mond. Ezen a területen nagyon fontos a bizalom. A felnőtt magyar társadalom fáradt, óriási lelki problémákkal küzd, a Covid ezt a helyzetet még fokozta, megzavarta az emberek mentális egészségét. 
– Czumbil doktorról azt tartják, hogy mindig derűs, nyugodt és a nap végén is türelmes a betegekkel. 
– A betegeimtől én folyamatosan tanulok, és ha valami kihoz a sodromból, az azt jelenti, hogy valamit nem tudok. Akik felkeresnek, szenvedő emberek. Elmondják a problémáikat, és tőlem várják a segítséget. Nem veszekedhetek velük, és nem tehetem meg, hogy idegesítsenek. 
– Doktor urat Csornán gyakran látni futás vagy biciklizés közben. Komoly versenyeken is részt vesz, és követői is szép számmal akadnak. 
– Mindig mozogtam, sportoltam, de komolyabb szinten 2013 óta csinálom. A szellemi munka ellensúlyozásaként kezdtem hozzá, hiszen a szervezet akkor van egyensúlyban, ha a fizikai munka mennyisége is megfelelő. A sport kitartásra és türelemre tanít. A futás és kerékpározás monotóniája tisztítja a fejet leginkább. Az agyat is a mozgás tartja karban elsősorban, és nem a keresztrejtvény. A szellemi és fizikai egészségnek négy pillére van. Az első, hogy mennyit alszunk, a második, hogy mennyit eszünk, a harmadik, hogy mennyit mozgunk, a negyedik, hogy mire gondolunk. A versenyek hangulata nagyon jó, hiszen olyan világba kerülünk mi, amatőrök, ahova máskülönben esélyünk sem lenne. Próbálok példát is mutatni, és elhitetni az emberekkel, hogy napi fél óra mozgás többet ér, mint akármilyen orvosi tanács. Nem gondolom, hogy miattam, de az utóbbi időben egyre többen tartják ehhez magukat. 
– Én meg éppen azt mondom, doktor úrnak része van abban, hogy a Rábaközben egyre több sportos csoport alakul. 
– Szerencsére ez országos tendencia. Aztán ha néhányan az én példámat követve kezdik el, az feltölti a lelkemet.